Mit tanultunk az első vidéki alkalunkból Debrecenben
Áprilisban tartottuk az első vidéki alkalmunkat Debrecenben, egy belvárosi közösségi térben. A cél az volt, hogy kipróbáljuk, hogyan működik a big bass splash alkalmazás egy számunkra ismeretlen helyszínen, helyi emberekkel. A tervezés során arra számítottunk, hogy tíz-tizenöten jönnek el, ehhez igazítottuk a hangfalakat és a helyet. Végül tizennyolcan voltak, ami örömteli meglepetés volt, de a hangosítás és a tér átrendezése közben több dolgot is át kellett gondolnunk. Ebben a bejegyzésben összefoglaljuk, mi történt, mit tanultunk, és mit fogunk másképp csinálni a következő vidéki alkalommal. A részletes felkészülésről szóló írásunkat itt találjátok.
Mi volt a terv, és mi valósult meg
A debreceni alkalmat tavaszra terveztük, mert ilyenkor a beltéri terek is könnyebben szellőztethetők, és az emberek is szívesebben mozdulnak ki. Egy belvárosi közösségi teret kértünk el egy délutánra, ahol volt elég szék és asztal, és ahol nem zavartunk másokat. A terv az volt, hogy rövid bemutatóval kezdünk a big bass splash alkalmazásról, majd közösen hozunk létre hangokat, és a végén megbeszéljük, ki mit tapasztalt. A bemutató jól sikerült, a közös hangkészítés viszont hamarabb elkezdődött, mert a résztvevők kíváncsiak voltak, és inkább ki akarták próbálni, mint hallgatni róla. Ez nem baj, csak a hangosítási tervünket borította fel, mert a hangfalakat még a bemutató előtt állítottuk be, és a nagyobb létszám miatt később már nem volt idő finomhangolni. A tapasztalat hasonló volt ahhoz, amit a budapesti pincében szereztünk, de ott ismerős volt a tér, itt viszont minden új volt. A hangerő-beállításról szóló összefoglalónkban részletesen írtunk arról, mire érdemes figyelni.
A helyszín kiválasztásakor arra törekedtünk, hogy ne legyen túl nagy, mert egy nagyobb teremben a tizennyolc ember elveszik, és a hangok is szétfolynak. A közösségi tér jó választásnak bizonyult, de a mennyezet magas volt, és a falak visszaverték a hangot, ami a mély hangokat felerősítette. Ez már a próba alatt érződött, de igazán a közös játék közben vált zavaróvá. A résztvevők visszajelzései alapján a hangosítás volt a legnagyobb kihívás, és ezt a következő alkalommal szeretnénk jobban kezelni.
Hányan jöttek, és milyen volt a hangulat
A regisztráció során tizenketten jelezték, hogy jönnek, de a helyszínen tizennyolcan jelentek meg. Ez a szám a vártnál magasabb volt, ami öröm, de a hangosításra és a helyre való tekintettel komoly kihívást jelentett. A résztvevők többsége helyi volt, és néhányan hoztak magukkal ismerősöket is. A hangulat barátságos volt, sokan kérdeztek az alkalmazásról, és volt, aki a saját telefonján is kipróbálta. A közös hangkészítés során négy különböző hangot hoztunk létre, amelyeket aztán együtt variáltunk. A táblázatban összefoglaltuk a legfontosabb számokat, hogy legközelebb legyen mihez igazodni.
A hangulatról annyit, hogy a résztvevők aktívak voltak, és többen jelezték, hogy szívesen jönnének legközelebb is. A helyszín befogadóképessége viszont határeset volt: tizennyolc ember már kényelmesen elfért, de húsz felett már szűkös lett volna. Ezért a következő vidéki alkalomra olyan helyszínt keresünk, ahol egy kicsit nagyobb a tér, vagy limitáljuk a létszámot. A miért lesz más a hang, ha többen nyomják egyszerre című írásunkban arról írtunk, hogyan változik a hangzás a résztvevők számával.
Mi okozott fejfájást a hangosítással
A hangosítás volt a legnagyobb kihívás. A két hangfalat a terem két végében helyeztük el, hogy egyenletesen töltse be a teret, de a magas mennyezet és a visszaverő falak miatt a hangok összemosódtak. A mély hangok különösen zavaróak voltak, és a résztvevők is jelezték, hogy néha nehéz volt megkülönböztetni az egyes hangokat. A próba során ezt nem vettük észre eléggé, mert még kevesen voltak, és a hangfalak beállítása a terem közepére irányult. Amikor többen lettek, a hangok összeadódtak, és a hangerőt is emelni kellett, ami tovább rontott a helyzeten. Utólag úgy gondoljuk, hogy érdemes lett volna a hangfalakat a sarokba tenni, és a mély hangokat visszafogni. A hogyan dokumentálunk egy zenés alkalmat című bejegyzésünkben leírtuk, milyen jegyzeteket készítettünk a helyszínen, és ezekből most is tanulunk.
Mit viszünk magunkkal a következő vidéki alkalomra
A debreceni tapasztalat sok mindenre megtanított. Először is, hogy a helyszín akusztikája legalább olyan fontos, mint a hangfalak minősége. Másodszor, hogy a résztvevők száma kiszámíthatatlan, ezért érdemes rugalmasan kezelni a teret és a hangosítást. Harmadszor, hogy a próbára több időt kell szánni, és a beállításokat a valós létszámhoz kell igazítani. A következő alkalomra egy kisebb, de jobb akusztikájú termet keresünk, és előre egyeztetünk a helyszínnel a hangfalak elhelyezéséről. Emellett szeretnénk egy rövid ellenőrző listát készíteni, amit minden vidéki alkalom előtt átnézünk. A hogyan készüljünk egy közös zenés alkalomra című írásunkban már összegyűjtöttük a legfontosabb lépéseket, és most ezt kiegészítjük a debreceni tapasztalatokkal.
Összességében jó döntés volt elindulni vidékre, és bár a hangosítás okozott némi fejfájást, a résztvevők pozitívan értékelték az alkalmat. A következő vidéki helyszín előkészítése már zajlik, és igyekszünk mindent úgy megszervezni, hogy a hangé legyen a főszerep, ne a technikai problémáké.